Home    Search    Gallery    How-To    Books    Links    Workshops    About    Contact

Ritz Camera

adorama

Hogyan készítsünk jó fotókat ócska helyszíneken?
(How to Make Great Photos in Crappy Locations)

© 2007 KenRockwell.com
Hungarian Translation: Gábor Metzker
Please help KenRockwell..com

I get my goodies at Ritz, Amazon and Adorama. It helps me keep adding to this site when you get yours from those links, too.

BEVEZETÉS

This page also in English, German and Italian.

Bushenge Arizona

Valahol Arizonában, 2002 október

Ne hagyd, hogy a teremtő lelkületet megfojtsák benned az olyan béna kifogások, mint pl.: „Bárcsak Yosemite-ben élnék”, „Bárcsak elmehetnék az Amerikai Délnyugatra a homokkőhasadékos kanyonokba”, meg „Ha közel lehetnék egy óceánhoz!”.

Nagy dolog. Ha így volna, valószínű, hogy csak tovább szaporítanád az untig ismert klisészerű fotókat.

Nagy fotók bárhol készülhetnek, ahol egy gyakorlott fotós megfordul.

Senki se bosszankodjon, ha kérhetem; amikor azt mondom: „ócska”, olyan helyszínekről beszélek, ahonnan panaszkodva írnak nekem arról, hogy mennyire kevés a fotózási lehetőség. Az én családomban a fotózás szempontjából mindenki ócska helyen lakik.

Még akkor is, ha a Michigan-i Flintben vagy a ködös Japánban vagy a kanadai Igloolikban laksz, ahol sötétek a telek, nagyszerű fotókat készíthetsz, csak ki kell nyitnod a szemed. Nyitott szemmel járni alapvető dolog a fotózásban, bárhol is legyünk. Csukott szemmel még a legszebb helyeken is unalmas képeket fogunk csinálni, a nyitott szem azonban még a legócskább helyszíneken is kiváló munkához vezet.

Ennek a cikknek a megírása akkor ötlött fel bennem, amikor valaki az amerikai délkeletről rákérdezett a címbeli problémára. A fenébe is, bárcsak ott lettem volna, hogy megfotózzam, amit szerintem ott találtam volna: öreg farmokat, időrágta, elhagyott autókat, hússütő helyeket, meg mindenfélét. Az egész csak rálátás kérdése.

AJÁNLÁSOK

Nyisd ki a szemed!

Mindannyian elsiklunk afelett, amit mindennap látunk. Elfogadjuk olyannak, amilyen. Ezek a dolgok nekünk unalmasak, de másoknak gyakran érdekesek. Fotózd le, ami nálatok egyedi, különleges. Ha az Északi-sarkon élsz, próbáld meglátni a holdfény-világította mintákat a jégen, vagy belülről a bálnazsírból készült lámpákkal megvilágított jégkunyhókat. Ha pedig minden sötét és szar, ne panaszkodj, hanem csinálj olyan fotókat, amikkel kiemeled, hogy milyen rosszak is a dolgok.

Bárhol vagy, keresd a színt!

Még a legszürkébb helyeknek is van színük. Keresd a neont, meg más éjszakai jeleket. Esőben még jobb, amikor el tudod kapni az utcákon a csillogó színeket.

Készíts éjszakai időfelvételeket! Még ha te nem is látsz színeket, a gépek (a digitális és a filmes is) fölveszik és kivillantják a színeket a gyenge fényben. Minél változatosabb a megvilágítás, annál jobb. Csinálj olyan képeket, ahol többféle megvilágítás is van, pl. egy bevásárlóközpontban. A gép ki fogja hangsúlyozni a különbségeket a tungsten, a fluoreszcens, a nátrium és a fémhalogenid fényforrás között, amelyek a mi szemünknek láthatatlanok.

A munkám a színről szól. Nyitva tartom a szememet, és mindenhol azt keresem. Talán egy tűzoltó készülék lesz az egy autószerelő műhely falán. Esetleg egy fényes tehervagon egy pályaudvar közepén. Vagy egy lány vörös bugyijának kis részlete, amint a farmerjából kikandikál. Ott van, csak keresned kell.

Mi az, ami feltűnik?

Keress bármit, ami nincs a helyén. Keresd, ami kitűnik, és kérdezd meg magadtól, miért tűnik ki. Készíts fotókat, amivel kiemeled, bármi is legyen az, ami a tekinteted megragadta.

Művészeti órák

A fotográfia a látás képességéről szól, nem a kamerákról. Iratkozz be valamilyen művészeti tanfolyamra (festés, rajzolás, akvarell, szobrászat stb.), ahol a hangsúly a látáson és a kompozíción van.

Keresd a részleteket!

A legütősebb fotó az, ami a legtisztábban fejezi ki magát. A legütősebb képeken van a legkevesebb dolog.

Sok fotós tanfolyamon van olyan feladat, hogy zárd be magad a fürdőszobádba, és jőjj el egy egész tekercs filmet. Első reakciód, hogy: „ez hülyeség”. Aztán, amint meglátod a részleteket, a dolgok elkezdenek derengeni. Végül annyi fotót csinálsz, hogy azt kívánod, bárcsak több filmet kéne használni!

Megtanulod, hogy nézni és meglátni az a minden. Elkészítendő fotó mindenütt akad.

Be a kocsiba!

Ja, én San Diegóban, Kaliforniában élek, de még így is hat órányira vagyok azoktól a helyektől, amelyekről az embereknek a „tájkép” szó jut eszébe. Ha kliséket akarok, még nekem is utaznom kell. Nem számít, hol vagy, utazz egy kicsit, vagy vezess hat órát, aztán te is eljutsz bárhová. Akárhová.

Ha pedig helyben maradok, rengeteg fotózni valót találhatok – ahogy te is.

Éjszaka

Fentebb már elmondtam, de most újra elmondom, mert ez jó. Ragadd meg az állványod és menj, csinálj néhány hosszú záridős felvételt, bárhol vagy. Az éjszaka mindig színeket robbant a kamerába, még a legunalmasabb, legkomorabb utcán is. Ez a kép egy olasz iparvárosban készült. Elég sötét és hátborzongató volt ott sétálni az éjszaka közepén. Egy rövid állványt használtam, nagylátószögű objektívet a dinamikus látószöghöz, és időfelvételt, hogy elkapjam az elhaladó autók fénycsíkjait. Szép felvételt kaptam, mert tudtam, hogy az összes különféle fény mind valamilyen színként fog megjelenni a filmen. Az utcák sárga fénnyel voltak megvilágítva, a jobbra lévő kapualj fénycsővel, amiről tudtam, hogy a filmen sárga lesz, a Molle Antonelliana fém-halogenidje pedig kék. Ezt te is megcsinálhatod bármelyik sivár, kietlen városban. Persze, ez az olaszországi Torinóban volt, amely szép is. A lényeg az, hogy szerintem undorító volt éppen akkor. Az embernek meg kell tanulni meglátni a különféle mesterséges fényeket, és azt, hogy azok hogyan változnak meg a filmen vagy a digitális felvételen.

Torino Italia Torino Italy

Mezzanotte, Torino, Italia. Ottobre 2003.

A stúdióban

Sokan kizárólag stúdióban dolgoznak, hogy megteremtsék saját valóságukat. Az ember ezt bárhol megteheti.

Élvezd a szemét helyeket!

Végül, de nem utolsó sorban, vannak olyan barátaim, mint Karl Grobl és Jim Cline, akik itt élnek a napos Kaliforniában, de ők jobban szeretnek a harmadik világ koszos, betegség súlytotta, veszélyes helyein fotózni. És ők még jó kis pénzt fizetnek is érte! Így hát ne várj tőlem szimpátiát csak azért, mert azt hiszed, hogy olyan helyen élsz, ahol nincs lehetőség fotózni.

A nagy fotók belülről jönnek. Menj, és élvezd!

 

Home     Gallery     How-to     Links    Workshops     About     Contact